"Sokkal többet segített, mint vártam." (Á, válogatott labdarúgó)   

"Túl sokáig próbálkoztunk magunk megoldani azt, amit láthatóan régóta nem tudtunk. Már évekkel ezelőtt el kellett volna jönnünk hozzád." (A., programozó)

"Egyszerű, józan, logikus. És működik." (M. fogorvosnő)

"Elképesztő, mennyire máshogy látom most saját magam, a párom és a kapcsolatunk." (A., psziszhológus)

Ismerősen hangzik ez a mondat: "...és éltek boldogan, míg meg nem haltak"?  A legtöbb mese így végződik. És ahol a mese végződik, ott kezdődik az valóság.

Sokszor azt nevelik belénk, amiről a romantikus filmek is szólnak: hogy mi magunk fél emberek vagyunk, de él valahol a bolygón egy tökéletes másik felünk, akivel ha megtaláljuk egymást, akkor megtörténik a csoda, a világegyetem végső egyensúlyba kerül, és onnantól már nincs más dolgunk, mint hátradőlni és élvezni az isteni boldogság évtizedeit halálunkig. Nagyzenekar, naplemente, stáblista. De aztán vége a mozinak, felkapcsolják a villanyt, ébresztő.

Ismerős?

Minden párkapcsolatban eljön a pillanat, hogy felkapcsolják a villanyt. Akkor kiderül, hogy már jó ideje  nem egy  romantikus filmben élünk, és hogy

  • tökéletes másik felünk gyakorta átnéz rajtunk,
  • nagyon is megváltozott a kezdetek óta,
  • nincs ránk igazán ideje,
  • kiveszett belőle a gyengédség,
  • nem értékeli, hogy mi mennyit teszünk ebbe a kapcsolatba,
  • nem áll ki értünk,
  • mások már sokkal kedvesebbek és megértőbbek velünk,
  • este hazamenni nem felszabadult megkönnyebbülést, hanem újabb gyomorgörcsöt jelent.
 

Hogy valami már nagyon nem úgy van, ahogy akartuk, és ahogy elkezdtük. Ekkor megijedünk, próbáljuk tetten érni azt, hogy mikor és ki rontotta el. Ezt meg is mondjuk. A másik megsértődik, és ő is mond valamit. Mi ezt méltatlannak érezzük, és ha ő megemeli a hangját, akkor mi még hangosabban mondjuk, hogy érvényesülni tudjon az igazságunk…

És itt álljunk meg egy pillanatra, merevítsük ki ezt a képet. Mit látunk? Két embert, aki utálja egymást, ezért veszekszenek és sértegetik egymást?

Nem. Két olyan embert látunk, akik nemrég még nagyon szerették egymást, komoly terveik voltak a közös jövőjükről, és képesek voltak sok mindent elnézni a másiknak. Akik most olyan helyzetben találták magukat, amire sosem gondoltak, meg vannak ijedve, nem tudják, mit kell csinálni, lila köd ült az agyukra és olyan dolgokat vágnak egymás fejéhez, amin maguk is meglepődnek.

Ebből a helyzetből nehéz magunktól kitalálni. A sérelmek velünk maradnak, újabbakat szülnek, reflexszerűen védekezünk és támadunk. A helyzet csak rosszabbodni fog, de ezt nehezen ismerjük el egészen az utolsó pillanatig. Ez az a pont, ahol egy külső, elfogulatlan szakember még segíthet.

Kiút a spirálból

A párterapeuta feladata az, hogy kimerevítse a képet, és a párral együtt kiszedje belőle az oda nem illő rendkívüli elemeket: a túláradó harag által kimondott sértéseket, az ijedtséget a válság miatt és a félelmet a jövőtől. Az így lecsupaszított pár az, aki valójában ott áll, és így már talán nem is egymással szemben, hanem egymás mellett. Így tudjuk megnézni, hogy mik azok az igazi, mély érzelmek, vágyak, tervek, indulatok, amelyek dolgoznak bennük.

Ekkor elértük azt az állapotot, melyben el tudják dönteni, hogy hosszú távon van-e elég közös érzelem és akarat a folytatásra. És ha igen, akkor milyen új alapokon, hogyan lehet folytatni úgy,  hogy ne jussanak rövid úton ugyanebbe a helyzetbe. A párterápián ezeket kutatjuk fel, hangoljuk össze, és keressük meg a megfelelő eszközöket hozzá. 

Vannak helyzetek, amikor mindketten úgy érzik, hogy már annyira eltávolodtak egymástól, hogy a legjobb szándékkal is már csak szenvedést tudnának okozni egymásnak. Ilyenkor a párterápia feladata annak a feltérképezése, hogy milyen módon tudnak úgy elválni egymástól, hogy az méltó legyen hozzájuk, közös múltjukhoz, hogy a lehető legkevesebb sérülést okozza nekik is, és ha vannak, a gyerekeiknek is.

 A párterápia célja megteremteni a lehetőségét annak, hogy a jövőben mindketten jobban érezzétek magatokat a saját  bőrötökben, hogy jobb életet tudjatok élni.

És ehhez nem kell sok: ti, én, figyelem és akarat.

Miért hozzám gyertek?

Nem biztos, hogy hozzám kell jönnötök. Több kiváló, tapasztalt terapeutát, más jó módszereket is találhattok. Nézzetek szét.

Hozzám akkor gyertek:

  • ha a fenti megközelítés közel áll hozzátok
  • ha szeretnétek megérteni, hogy mi történt magatokban és a másikban
  • ha kevésbé tankönyvszerűen és sémákra épülve, nem fix protokoll alapján, inkább a saját személyiségetekre szabva, az érthetőségre és a hétkönapi megvalósíthatóságra koncentrálva szeretnétek dolgozni
  • és (ez fontos,)ha ezen valóban dolgozni akartok.

A tapasztalat az,  hogy ha komolyanrászánjátok magatokat a munkára, végül mindketten elégedetten fogtok távozni.

A párterápia menete (online vagy személyes)

Az első lépés, hogy felhívsz vagy küldesz egy mail-t itt: Kapcsolat

Megbeszéljük az időpontokat és azt is, hogy mikor, milyen típusú foglalkozást tartunk. Váltakozva lesznek közös alkalmak, amikor hármasban dolgozunk, illetve személyes beszélgetések, amikor négyszemközt leszünk.

Az első beszélgetés célja, hogy képbe hozzatok engem, honnan vágunk neki.  A későbbi foglalkozások feladata, hogy megpróbáljuk kiszűrni az aktuális problémák okozta indulatokat és sérelmeket, és megismerni az alattuk lévő mélyebb és valódi tényezőket. Csak ezek ismeretében tudjuk felmérni, hogyan lehet kilábalnotok a válságból.

A befejező fázisban pedig azon dolgozunk, hogy meghatározzuk azokat a konkrét, személyre szabott  irányokat, amelyek ténylegesen előre visznek benneteket a jövőben.

Bizalom, biztonság

A négyszemközti beszélgetések során elhangzott információk bizalmasak, azokat énnem oszthatom meg a másik féllel.

A párterápia időtartama

A tapasztalat azt mutatja, hogy ahhoz, hogy kellő alapossággal fel tudjuk tárni, milyen valódi érzelmek és vágyak rejlenek a felszíni indulatok és félelmek alatt, és aztán ezeket össze istudjuk hangolni, szükséges a 10-12 alkalomnyi magatokra áldozott idő, jellemzőan másfél-két hónap alatt.

Intenzív válságkezelés esetén naponta tartunk egy vagy több ülést. 

Gyakran megkedveljük egymást közben.

Sokszor még a pár is : )